Háztáji bio haszonállat tartás helyigénye

Nagy. Egyre bővülő.

Minél egészségesebb jószágot, ezáltal pedig minél egészségesebb húst szeretnénk előállítani, annál nagyobb területre van szükségünk. A legjobb lenne, ha mindenki egy nagy farmon, tanyán nevelhetné az állatait, de persze ez csak vágyálom.

Akkor mégis mi legyen?

Alkuk sorozatát kell kötnünk a természettel, az állatokkal. Tapasztalataim alapján megpróbálok összeállítani egy táblázatot, arról, hogy mekkora is a helyigénye a haszonállat tartásnak. A táblázat csak az utolsó cikkben fog megjelenni, addig azonban szépen sorban végigmegyünk az állatokon. Mivel kevés tapasztalatom van a nagytestű állatok terén, ezért róluk nem fogok írni. Rájuk talán kevesen is kíváncsiak.

Higgyétek el nem könnyű megmondani, hogy mekkora helyre is van szükségünk az állattartáshoz. Mivel senkit sem szeretnék ettől elriasztani, de az sem a célom, hogy bárki is azt gondolja, hogy állatot tartani bárhol lehet. A helyigény nagyon sok mindentől függ:

• Milyen állatokat akarunk egy időben tartani?
• Honnan származik a szaporulat (saját, vagy vásárolt)?
• Ha vásárolt, akkor azok milyen idősek, mekkorák?
• Mennyi húst szeretnénk előállítani?
• Tudjuk-e a húst tárolni, tartósítani?
• Milyen lehetőségeink vannak az eleségük biztosítására?

Tyúk.

Az egyik leghelyigényesebb kistestű haszonállatunk. Annak ellenére, hogy a nagyüzemekben ketrecekben, vagy épp túlzsúfolt istállókban nyomorognak, mégis azt kell mondanom, hogy igen helyigényes állat.

A nagyüzemi hús hibridek 5-8 hét alatt érik el a vágósúlyt a tyúknál. Ez az idő szinte arra sem elég, hogy igazán lábra álljanak. Nem is nagyon teszik. Részben azért, mert meg sem kell mozdulniuk a táplálékszerzésért, hiszen az orruk előtt van folyamatosan a kaja és a pia. Részben pedig nem is nagyon tudnak, mert az intenzív súlygyarapodást a tartó szerkezetük (csont, izom, inak, kötőszövet) nem bírja követni, ezért az is nagyon megterhelő a számukra, hogy a víz és a táp között fennálló 50-80 centimétert megtegyék.

De mi ne vágyjunk ilyen tyúkra. Szegények esztétikailag is csúnya jószágok, tolluk alig van, hátsó felük kopasz, kitüremkedő, szóval nem egy gusztusos kinézetűek. Mi otthon tápok, kiegészítő takarmányok, gyógyszerek, vitaminok nélkül akarjunk tyúkot felnevelni, úgy hogy jól érezzék magukat, szépek legyenek, és nekik is legyen öröm az a rövidke kis életük. Ehhez pedig nagy helyre van szükség.

Kell egy ól.

Ide szinte csak aludni járnak, ha itt van a tojó fészek, akkor még tojni is betérnek, de az eső elől már nem nagyon szeretne ide behúzódni. Más fedett búvóhely híján inkább eláznak. Az ólba kell számukra egy ülőke, és, ha ide tojnak, akkor egy tojófészek is. A tyúk elalszik a földön is, de ezt nem szereti. Nem véletlen, még ösztöneiben őrzi ősei rossz tapasztalatát, amikor a földön alvó társakat a ragadozók könnyűszerrel elragadták. Ezért inkább magasban faághoz hasonló szerkezeten, azaz egy ülőkén alszik. A fentiek miatt az ólnak nem kell túl nagynak lennie. Akkora azonban legyen, hogy könnyűszerrel ki tudjuk takarítani. Nekem még jó a derekam, ezért egy 120×180-as alapterületű, és 120 magas téglaépületben gond nélkül eltartok 30 tyúkot.

Ülőke tyúknak.

Kell egy udvar.

Itt aztán ne fukarkodjunk. De, ha nincs több helyünk, akkor 10 tyúknak minimum jusson 20 négyzetméter. Jó lenne, ha az udvar a kerttel lenne szomszédos, mert így megmarad az esély arra, hogy néha-néha kiengedjük a tyúkokat kapirgálni. A gazdasági növények miatt ez zömében csak irányítottan történhet. Minél nagyobb egy udvar, annál inkább csökkenek a tyúkok igényei. legjobban ugyanis azt szeretik, ha saját maguk szerezhetik be az élelmüket. Naná, nem hülyék, mert így azt esznek, amit igazán szeretnek. Amennyiben az udvar kicsi, akkor készüljünk fel arra, hogy napjában többször is (legalább 2-3 alkalommal) friss élelemmel kell ellátnunk őket. Ezért is jó, ha egy kertünk is van, mert itt sok értékes táplálék megterem. Minden kerti hulladékot dobálhatunk be nekik, de így cselekedhetünk a konyhai hulladékkal és moslékkal is. Ezekből az anyagokból aztán ők szépen kimazsolázzák, amire szükségük van, átkapirgálják, átkeverik, megtrágyázzák az anyagot, melyből a zöldséges számára így csodálatos anyag válik. Hányszor olvasom, hogy a baromfitrágya éget, túl tömény. Persze, hogy az, annak, aki csak a nagyüzemi termékben tud gondolkodni. Na, de a mi háztáji tyúktrágyánk már más kategória.

Ne féljünk attól, hogy a konyhai hulladék rossz a számukra. Úgysem eszik meg, amit nem szeretnek. Ilyen lesz például a déligyümölcsök maradéka. Nagy tévhitek keringene a tojáshéj körül is. Mondván ne adjuk oda nekik, mert rászoknak és feltörik a tojást. Mint mondtam már a tyúk nem hülye. Tudja, hogy a tojásban vannak az utódai, ezért ahhoz csak akkor nyúl, ha valami hiányzik az étrendjéből, mondjuk, mészhiányban szenved. Ekkor keresi a pótlás lehetőségét, és bizony feltöri a tojást. Nálam még akkor sem eszik meg a tojást, ha véletlenül tojáskor egymáson eltörnek. Pedig az összes tojáshéjat aprítás nélkül adom nekik. Ha valami hiányzik nekik, akkor nem csak a tojás felé fordulnak, hanem egymás tollazatát, bőrét, húsát is kikezdik.

Narancshéjat nem eszik meg a tyúkok.

De a trágyákról, a tyúk takarmányozásáról majd egy másik alkalommal.

Milyen ne legyen az udvar?

• Betonozott, mert így nem tudnak kaparni, fürdő helyet kialakítani maguknak. Igen jól olvassátok. A tyúk nem koszos állat, a tollazata tisztán tartásához homok, vagy földfürdőre van szüksége.
• Sötét, mert kell a fény az egészséges élethez. Viszont egy része legyen árnyékos, mert nyáron nagyon fontos, hogy hűvösbe tudjanak húzódni a kánikula elől.
• Fedett, mert kell a megfelelő szellőzöttség, légmozgás. Ez egyébként egy roppant kényes pontja az udvarnak. Ha fedett nem szellőzik megfelelő, ha nyitott, akkor pedig beesik az eső, ami a tömörödött talaj miatt nehezen tud elszivárogni, így a tyúkok rövid idő alatt dagonyát taposnak maguk alatt, amit nagyon utálnak. Így hát alkut kell kötni. Az udvar egy részét esőmentessé kell tennünk, ahová esőzésekkor be tudnak húzódni.
• Felül szabadon átjárható, mert a kistestű ragadozó gond nélkül elrabolják az állatainkat. Erre egy vadabb házimacska is képes. Ezért az udvar tetejét is dróthálózzuk be.
• Kicsi. Erről márt korábban írtam.

Kell egy tojófészek.

Nem akarok itt agyontervezett, kidekorált tojófészek típusokat bemutatni, körbeírni. A tyúkot mindez nem érdekli. Neki egy kényelmes, nem túl szűk, eldugott, csendes ki fészekre van szüksége, ahol nemcsak tojni, de adott esetben kotlani is tud. Én egy egyszerű tákolmányt készítettem kb. 25×40 cm alapterületű és olyan 30-40 centi magas lehet. Ebbe puha anyagot többnyire szalmát teszek.

A fészek az ólon és az udvarukon kívül helyezkedik el, konkrétan a fatárolóban. Az én tyúkjaim ugyanis kijárnak a kert egy részébe, a fatárolót mindig elérik. Megfigyeltem, hogy legszívesebben ide vonulnak vissza tojni. Éjszakára bezárom őket az ólba, reggel kiengedem őket. Kezdetben előfordult, hogy az ólba tojtak, aztán átállították a tojás időszakát a kiengedés utánra. Húú, de ismerős szitu ez nekem! Mi emberek is képesek vagyunk valami hasonlóra!?! Hétvégén később szoktam őket kiengedni (bűnös vagyok, tovább szoktam aludni), kiengedés után rohannak a fészekhez, és van, hogy hárman ülnek egymás mellett. Olyan aranyosak, ahogy sprintelnek, és egymás mellett ülve elégedett hangot adnak ki. Persze tudom, hogy a tyúktartás nem mindenkinek fog ilyen kis örömöket okozni, de nem árt, ha szeretjük őket.

A tojófészek azért ne legyen az ólban, maximum az udvar egy csendes szegletében, mert éjszakára rá, vagy bele is ülnek, és összepiszkítják. Ez nekik is, nekünk is kellemetlen, mert a tojás koszos lesz.

Kell egy fürdő hely.

Nagy kívánalom nincs ezzel kapcsolatban, csak annyi, hogy ott a föld ne legyen nedves, mert ekkor nem tudnak benne fürödni. A száraz port szárnyukkal, lábukkal magukra kaparják, bedolgozzák a tolluk közé, egészen a bőrükig, és ez kitisztítja őket, megszabadulnak a nem oda illő anyagtól élősködőktől.

A homokfürdő mellett a tyúk imád napfürdőzni is. No, nem a kánikulában, hanem egyéb napos időben. Főként kora délutáni időszakban szeretnek a napon sütkérezni.

Napfürdőző jérce.

 

Gondolom az a cikkből is kikövetkeztethető, hogy minél több tyúkot szeretne valaki, annál nagyobb helyre van szüksége. Sőt ez hatványozottan igaz akkor, ha más fajtájú (kacsa, liba, pulyka) és eltérő korú egyedeket is szeretne tartani. Egy határon túl már nem is lehet őket egy ólban, udvarban tartani. De a további cikkekben erről is szó lesz.

Haszonállat tartás kezdő lépései

Háztáji haszonállat tartás elkezdésének egyik legfontosabb lépése az elhatározás, a gondolat, szándék megfogalmazódása. Aki eljutott már addig, hogy a haszonállat tartásról olvasson, az nagy valószínűséggel komoly szándékkal rendelkezik.

De a szándék nem elég!

Ami még az elhatározástól is fontosabb az nem más, mint az adottságok:

• terület,
• épület, ól,
• berendezések, etető, tojófészek, itató, ülő stb.
• tárolók,
• pénz,
• jogi előírások,
• szomszédok.

Mind közül a legfontosabb a terület. nem akarom a jogi előírások, és a szomszédok jelentőségét bagatellizálni, de ha nincs elég területünk, akkor csúnyán bukhat a mutatvány.

Senki se gondolja, hogy néhány négyzetméteren eredményes paleolit haszonállattartást fog folytatni. De a paleolit helyett írhattam volna biot, vagy háztájit is.

Miért?

Ugyan még nem foglalkoztam a háztáji hús jellemzőivel, minőségével, értékeivel, de azt azért mindenki sejti, hogy jobb lehet, mint a nagyüzemi. Elárulom fényévekkel jobb, de erről majd egy másik cikkben.

Nekünk itt most az a fontos, hogy mitől jobb?

A tartás körülményeitől, és a tápláléktól. Fontos a friss levegő, a természetes fény, és a természeteshez legközelebbi táplálék. Mindegyikről bővebb cikke lesznek a későbbiekben. Most mégis egy picit a táplálékról.

Mégis mit enne egy háztáji állat, ha szabadon ehetne a természet asztaláról?

Egyáltalán nem azt, amivel most etetjük, de legfőképpen nem azt, amivel a nagyüzemi állattartók etetik. Az egy természetes alapokon nyugvó húsfelfújó. Borzasztó olyan számadatokat olvasni, hogy a naposcsibéből 6-8 hét alatt 1,5 kg-os vágóállat fejlődik, mindezt 3-4 kg takarmányból.

Közismertsége miatt induljunk ki a tyúkból. A tyúk köszöni szépen, de nem kér a kukoricából. Ha már nagyon éhes persze megeszi, mert éhen azért nem pusztul. Helyette jobban rajong a búzáért, de csak akkor, ha nem talál magának bogarat, rovarokat, netán egeret, melyeket zöld körettel fogyaszt el. Közhiedelemmel ellentétben a tyúk mindenevő, még a rozsdás vasszeget is megeszi (vágáskor többször találtam már a zúzájában, zúza=tyúk gyomra). Mindenevősége mellett borzasztóan válogatós. Ha a természet terített asztala mellett van, akkor nem kívánja az erős szálú füveket, a káposztaféléket, nem rajong a retekért, még a leveléért sem, és még sorolhatnám. Oda van viszont a tyúkhúrért (Vajon mért ezt a nevet kapta ez a növény?), a salátákért, a fiatal vöröshagyma levélért stb. Mint írtam nem szereti a kukoricát, de a búzát szívesen fogyasztja, de ezt sem viszi túlzásba. Amiért viszont rajong az a rovarvilág. Eszik mindent, ami a kertben megmozdul, még a kisebb testű patkánynak is nekimegy, bár ez nem túl jellemző, biztos vérmérséklet kérdése is. Viszont az egér után veti magát.  De a háztájiak etetéséről szintén egy másik cikkben.

Ha nem rendelkezünk megfelelő méretű hellyel, ahol esetünkben a tyúk hozzájut mindahhoz a táplálékhoz, fényhez, friss levegőhöz, amire szüksége van, melyektől jó minőségű húst és tojást produkál, akkor nincs miről beszélnünk. Akkor jobban járunk, ha boltban vesszük meg a húst. Arról azért ne legyenek tévképzeteink, hogy otthon gazdaságosan fogunk húst előállítani. Megnyugtatok mindenkit, nem tud versenyre kelni a húsiparral.

Ha pedig nem kapja meg a háziállat a számára szükséges élelmet, akkor hiánybetegségek lépnek fel nála, nekitámad a társának (tollát, húsát eszi), visszamarad a fejlődésben, elmarad a tojástermelés, csökken a szaporulat, gyenge utódok jönnek napvilágra, betegségek támadják meg, végső esetben elpusztul. Arról már nem is beszélek, hogy a hús, és tojás minősége messze elmarad a várttól. Az állat szenvedéseit látva a jó gazda megpróbál tenni. Szakemberhez fordul, melynek a vége az lesz, hogy elkezdi tápokkal etetni, és ezzel el is veszti az összes előnyt a nagyipari hússal szemben, sőt még hátrányba is kerül, mert hozzájuk képest méregdrágán állítja elő otthon az ugyanolyan pocsék húst.

Akinek tehát nincs megfelelő területe az ne fogjon bele a haszonállat tartásba.

Gondolkodjatok el ezen a cikken. Amíg ezt megteszitek, addig összeállítom, hogy mekkora területre is van szükség.

Induljon a háztáji biohús termelés.

Az emberiség, civilizációnk, társadalmunk fejlődési iránya nem kedvez a háztáji gazdaságnak, legyen az haszonkert, zöldség, gyümölcs, vagy kistestű haszonállattartás.

Létszámunk oly mértékben növekedik, hogy hamarosan minden talpalatnyi élhető földterületre szükségünk lesz. Kiemelten igaz ez a központi területekre, településekre azok közül is a nagyobb városokra. Már most is alig marad hely élelmünk előállítására. Ennek köszönhető a nagyüzemi élelmiszer előállítás, ami egyre inkább eltávolodik a természetes formájától, helyét a vegykonyhákban kikevert cuccok veszik át.  Már ma is komoly reklámértéket képvisel, és egyben piaci előnyt is jelent, ha egy élelmiszer csak „természetes anyagokat” tartalmaz. Odáig jutottunk, hogy fel sem kapjuk a fejünket azokra a reklámokra, amelyek így hirdetik a termékeiket. Igaz ezeket a termékeket az emberiség piciny felső gazdag rétege éri csak el, és tudja megfizetni. Elfogadtuk, hogy mű dolgokat eszünk, nem háborít fel, hogy eper helyett valami egészen mást tartalmaz a lekvár, hogy a tej már nem az állatból jön, hanem mesterségesen keverik össze. Persze a „természetes anyagokat” is illik fenntartásokkal kezelni.

Élhetetlenségünk miatt is egyre nagyobb településekbe tömörülünk. A települések területi nagyságának növekedése nem követi a benne élők számának növekedését, ezért fordulhat elő, hogy egy adott területen egyre többen élünk. Ezt részben a szabad felületek beépítésével, részben azok elaprózódásával, részben pedig a fel,- és lefelé törő építkezéssel érjük el. Erre komoly tudományok jöttek létre. Egyre több település éri el azt a sűrűséget, ahol már nem jut hely a természet egyetlen darabkájának sem. Pihenni a kibetonozott parkokba járunk autók közé, vagy az épületek tetején kialakított zöld valamikbe. Szerencsére hazánkban ennyire még nem gáz a helyzet. Nem csoda hát, ha nem marad hely a haszonkerteknek. Nagyobb városainkban nem könnyű haszonkerthez jutni.

Pedig mekkora szükségünk lenne rá. Betegségek tömege alakul ki rajtunk, melyeket nem lehet vírusokra, baktériumokra, gombákra stb. fogni (bár e téren sikeres kampányokat folytat a modern kori orvoslás, és gyógyszeripar). Ezeket a betegségeket a rossz kaja, a tunya és idegbajos életmódunk okozza.

Nagy baj van.

A bajok közül csak egyet, egy igen szembetűnőt emelnék ki. Konkrétan az időjárás változásakor jelentkező emberi fájdalmakat. Régebben az idős korosztály csontjai sajogtak, ropogtak, a közelmúltban már a középkorúak is panaszkodni kezdtek, ma már pedig a fiatalokon is megjelentek a tünetek. Ízületi fájdalmak, különféle gyulladások (fogíny, bél, gyomor, körömágy, aranyér stb.), melyek kialakulása rossz étrend számlájára írhatók, de ha már bennünk vannak, akkor hatványozódnak a kedvezőtlen környezeti változások hatására. Arról már nem is beszélve, hogy az időjárás változások egyre gyakoribbak, és markánsabbak.

Mindannyian érezzük, tudjuk, hogy milyen fontos lenne jól étkeznünk. Vannak, akik a változtatás mellett döntöttek, mások a homokba dugják a fejüket, léteznek a tagadók és létezik az abszolút érdektelenek csoportja. Sajnos a leghalkabb szavú és legkisebb csoport a változás mellett pálcát törőké. Szintén nagyon kicsi, de a legerősebb hangú a tagadók csoportja, ma ők diktálják a feltételeket, nekik köszönhetjük a hasonló cikkek megjelenését is.

http://kertemberolvas.blog.hu/2013/12/29/kesz_atveres_ujabb_ujsagcikkben_a_haztaji_csirke_husarol

Ha tehetjük, adjunk esélyt magunknak. Állítsuk elő élelmünk minél nagyobb részét. A fennmaradó részt pedig megbízható forrásból szerezzük be. Segítsünk azon, aki változni akar, de lehetőséget hiányában nem tud.

A változás egyik állomása lehet a háztáji kisállat tenyésztés.

És már hallom is az állatvédők, a hústagadók, vegetáriánusok hangos szitkozódásait. Kedves szitkozódók ezt a cikk nem nektek szól, sőt ennek a folytatásai sem. Légyszi ne olvassatok tovább, így megkímélitek magatokat a felesleges idegeskedéstől.

Ha elfogadjuk, hogy az ember a teremtés koronája, vagy tudományosabb hangot megütve az evolúció csúcsa (bár ezt kétlem, mert a legbutább állat is nagyobb körültekintéssel éli életét, mint mi emberek), akkor feltételeznünk kell azt is, hogy életét olyan tudatosan éli, mellyel nem árt sem magának, sem fajtársának. Mi nagyon kártékonyak vagyunk. Magunkkal együtt pusztítjuk a Földet is.

Engedjetek meg egy kis tudományos kitérőt, ami szintén az ember kiemelkedő voltát magyarázza. Ezt csak érdekességnek és gondolatébresztőnek szántam. Az idézet Paul Davies: A megbundázott Világegyetem című könyvéből származik.

„Más állatok ugyanazokat a természeti jelenségeket figyelik meg, mint mi, de a bolygónkon élő teremtmények közül egyedül a Homo sapiens képes magyarázatot adni ezekre a jelenségekre.

Hogyan alakult így mindez?

A Világegyetem valahogy el van rendezve, nemcsak tudatosan, hanem megismerhetően. Az értelem nélküli, ostoba atomok összeesküvést szőnek, és nemcsak az életet, nemcsak az értelmet, hanem a megértést is létrehozták. A fejlődő kozmosz kitermelte azokat a lényeket, akik nem pusztán szemlélői a színjátéknak, hanem megfejtik a cselekményt. Mi az, ami képessé teszi a kicsiny, törékeny és földi élethez alkalmazkodott emberi agyat arra, hogy a kozmosz teljességével foglalkozzék, és megértse azt a hallhatatlan kozmikus dallamot, amelyre a Világegyetem táncol? Amennyire ma tudjuk, ez az első és egyetlen alkalom, amikor bárhol a Világegyetemben a gondolkodó lények megpillantották a kozmikus kódot. ha az ember egyetlen kozmikus szempillantás alatt eltűnik a színről, akkor ugyanez talán soha nem fog megismétlődni. A Világegyetem akár évbilliókon keresztül is fennmaradhat, teljes titokzatosságba burkolódzva, eltekintve a megvilágosodás egy röpke pillanatától, ami egy semmilyen szempontból sem rendkívüli galaxis egyik átlagos csillaga körüli kicsiny bolygón, 13,7 milliárd évvel az egész történet kezdete után bekövetkezett.

Lehet mindez a véletlen műve? Előfordulhat, hogy az a tény, hogy a valóság legmélyebb szintje kapcsolatba került az általunk „emberi elmének” nevezett furcsa természeti jelenséggel, semmi egyebet nem jelent, mint egy bizarr és átmeneti eltévelyedést az egyébként képtelen és céltalan Univerzumban? Vagy talán van a cselekménynek valamilyen még mélyebb mellékszála?”

Miért foglalkozom az ember kiemelt szerepével a Földön? Mert azt gondolom, hogy vagyunk annyira értelmesek, hogy tudjuk mit szabad és mit nem cselekednünk, tennünk a természetben, természettel. És itt kanyarodnék vissza a háztáji haszonállat tenyésztéssel. A sokszámú szapora állat azért létezik, mert erre szüksége van az életnek a továbbfejlődéshez. Részben, mint faji változatosság, és továbbfejlődés, de, ami a mi szempontunkból most fontosabb az az élelem. Nyílván a növények is hasonló céllal léteznek. Az állatokhoz hasonlóan ők is megérdemlik a jó bánásmódot, közülük is csak azokat, vagy annyit szabad elfogyasztanunk, melyeket fogyasztási célra állítottunk elő, vagy pusztításukkal nem veszélyeztetjük fajuk és a rájuk épülő többi faj fennmaradását.

A fenti mondatom tartalmaz egy kulcsszót, mégpedig az előállítani. A háztáji haszonállat tenyésztéssel épp ezt tesszük. Fogyasztási céllal a természetből kiragadott fajokat tenyésztünk. Nincs ezzel semmi gond, ha ezt úgy tesszük, hogy azzal pl. a tyúkon kívül senkinek és semminek sem okozunk kárt. A későbbi cikkek arról fognak szólni, hogy ezt milyen módon tudjuk elérni.

Hol és hogyan tarthatunk állatokat? Miként és mivel etessük őket? Mikor és hogyan dolgozzuk fel őket. Hol és hogyan tároljuk a feldolgozás után? Hogyan illesszük be őket a szűk és tág környezetünkbe?

Talajtakarás – mulcsozás

A talajtakarás, amint arra a neve is utal olyan eljárás, melyet a talaj érdekében fejlesztettek ki, a talaj számára nyújt előnyöket. Alkalmazásának bevezetésekor azonban nem ez vezérli a kertész, hanem a növényeinek az érdeke. Pedig a mulcsozásnak csak harmadlagos haszonélvezői a növények.

1. Elsődleges a talaj, mert általa gyarapodik, minősége javul.
2. Másodlagos az a megszámolhatatlan mennyiségű élőlény, melyek a talajban élnek. Ők táplálékot, élőhelyet nyernek a mulcsozásnak köszönhetően.
3. Harmadlagos pedig a növény, amely kiegyensúlyozott víz,- hő,- és tápanyag-gazdálkodásban részesül.

Ahhoz, hogy ezek az előnyök, hasznok létrejöjjenek, a talajtakarást körültekintően kell végeznünk.

A talajtakarás előnyei:

• Mechanikai védelmet nyújt a talajnak.
  • Megakadályozza, hogy az erős szél elhordja a felső termékeny talajréteget, a humuszt.
  • Intenzív esők romboló hatását kivédi.
  • Tavaszi olvadáskor, özönvízszerű esőzésekkor elfolyó víz útját állja, megakadályozza, hogy az elmossa a termőréteget.
  • Véd a taposásától, tömörödéstől azáltal, hogy a talajra nehezedő súlyt felfogja, nagyobb felületre oszlatja szét.
• Szabályozza a talaj hőmérsékletét.
  • Nem engedi felhevülni a talajt.
  • Csökkenti az átfagyás mértékét.
  • Lassabban melegszik fel és hűl ki a talaj.
  • A lassú felmelegedés tavasszal késlelteti a növények kihajtását, és ez bizony jól jöhet a késő tavaszi fagyok károsító hatásának kivédésénél.
• Szabályozza a talaj nedvességtartalmát.
  • Késlelteti a kiszáradást, megfelelő vastagságban terítve meg is akadályozza.
  • Felszívja a felesleges csapadékot, és azt fokozatosan adja át a talajnak, a talajban élő élőlényeknek, és a növényeknek.
  • Csökkeni az eső, és az öntözési veszteséget.
• Tápanyagot ad át a talajnak.
  • Lebontásakor hasznos mikro,- és makro elemek szabadulnak fel, melyet a növények és a talajban élő szervezetek egyaránt hasznosítanak.
• Dekoratív eleme a kertnek. Persze ehhez az kell, hogy ízlésesen használjuk.
• Szabályozza a talaj kémhatását.
  • Ehhez ismerni kell, hogy melyik anyag milyen kémhatást generál. Ennek megfelelően tudatosan kell alkalmazni, igazodva a talaj állapotához, és az éppen termesztett növény igényeihez.
• Szabályozza a nem kívánatos növények jelenlétét.
  • Megfelelő vastagságban terítve elnyomja a gyomokat.
  • Megakadályozza a gyommagvak csírázását, fejlődését.
• Megkönnyíti a kerti munkát.
  • Csökken a gyomlálásra fordított idő.
  • Elmarad az ásás.
  • Kevesebbet kell öntözni.
• Csökkenti a költségeket.
  • Víz,
  • Tápanyag,
  • Munkaidő megtakarítással.
• Növeli a terméshozamot és a minőséget. A fentiekből egyértelműen levezethető.
• Élőhelyet biztosít a hasznos szervezetek számára. Mivel élőhelyet, fedezéket, táplálékot nyújt a hasznos talajlakóknak, így azok száma jelentősen fel tud szaporodni, ezáltal képesek elnyomni, vagy megsemmisíteni a káros szervezeteket.

Biokert alkotóelemei

A biokertet, mint komplex egységet három nagy alrendszerre osztom:

1. A talajra
2. A külső tényezőkre, ami lehet élő és élettelen.
3. És magára a termesztett növényre, növényekre.

Mind a három bonyolult összetett rendszer, melyek kölcsönösen hatnak egymásra, mindegyiknek szüksége van a másikra, csak együtt alkotnak egy egészet. Az eredményes biokerthez pedig egészre van szükség. Részekkel csak részmegoldások érhetők el.

A biokertészkedést néhány nagy fejezetre lehet bontani. Ezek:

1. A talaj.
2. A növénytársítás.
3. A biológiai növényvédelem.

Amikor egy biokertészkedésről szóló könyvet a kezünkbe veszünk, akkor ezeket a fő fejezeteket találhatjuk benne. Ezeken felül a legtöbb könyv részletesen igyekszik bemutatni a növényeket, és a kert egyes részeit, típusait. Igazából nagy enciklopédiákat nem is lehet írni a témában, hiszen a legtöbb ismeretünk a régmúltból táplálkozik. A közelmúltban nem volt fontos irányzat, így nem is kutattak a témában. Persze volt néhány lelkes magánkertész, aki továbbra is a bio szempontok alapján kertészkedett, de tapasztalataikat ritkán egységesítették. Találni az interneten nagyon jó oldalakat, érdemes őket tanulmányozni.

A régmúlt tapasztalataival, eredményeivel azonban az a probléma, hogy jelentős részük nehezen, vagy egyáltalán nem alkalmazható a mai biokertekre. Indoklásként kiragadnék néhány példát:

• A sűrűn lakott településeken nincs mód olyan nagyságú kertek kialakítására, ahol kellőképpen érvényesülhetne a vetésforgó, vetésváltás, növénytársítás kedvező hatása.
• Olyan mértékű külső hatótényezők lépnek fel egy kertre, hogy azokat kivédeni lehetetlen.
• Olyan erőszakos károsítók jelentek, jelennek meg, melyek ellen bio módszerrel lehetetlen a védekezés.
• Az időjárás olyan szélsőségeket produkál, hogy komoly erőfeszítésekbe kerül az elhárításuk, ha egyáltalán lehetséges.

Azt már most felejtse el mindenki, hogy x növényt ültet y mellé és már minden rendben is van, vagy x szert szór ki és ettől megtáltosodnak a növények. Aki így gondolkodik, már most hagyja abba a biokertészkedést. Neki ott van a modern növénytermesztés, ami a természettől elzártan termesztő létesítményben, talaj nélkül számítógépek által vezérelten zajlik.

A biokertész a kertjével együtt él, figyel, tapasztal, állandóan újít, ellesi a természet fortélyait és alkalmazza azokat.

Egy pici példa:

A képen egy „gyomos” őszi vetésű jégsaláta ágy látható. Valóban gyomos? Mondhatjuk éppen annak is. De:

• a képen csak tyúkhúr van a jégsaláta mellett,
• a tyúkhúr önmagában nagyon egészséges saláta növény,
• a tyúkhúr a salátaféléinkhez hasonlóan a hideget kedveli, kora tavasszal, és ősszel fejlődik igazán,
• a tyúkhúr igen szövevényes, bojtos gyökeret fejleszt, képes minden szárcsomónál legyökeresedni (aki gyomlálta már biztos tapasztalta), a növény alatti teljes talajfelületet átszövi, ezzel lazítja annak szerkezetét, és levegővel látja el,
• a tyúkhúr alacsony növekedésű, terülő növény, ha jól érzi magát egy talajon, akkor képes akár az egész kertet beborítani, befedni, ezzel komoly védelmet nyújt az őszi esők romboló hatásával szemben, megakadályozza a vízelfolyást, segíti a csapadék talajba juttatását, igazi talajtakaró, és kitűnő zöldtrágya növény,
• én mégsem a fentiek miatt hagytam meg a jégsaláta mellett, hanem azért, mert sűrű áttelelő lombjával jobb téli védelmet nyújt a salátámnak, mint bármely más takaró anyag.

Termésfokozó bio anyagok kritikája

Biokert kialakítására nincsenek varázsszerek. Bár a piac tele van olyan anyagokkal, melyekről azt állítják, hogy, hogy csodát tesznek, de ezek az anyagok önmagukban átverések. Nem állítom, hogy mindegyik haszontalan, de azok a termékek, amelyek mellől „véletlenül” lehagyják a részletes használati utasítást, és alkalmazás feltételeit, arról messziről bűzlik az átverés.

Mire gondolok? Nézzünk egy példát!

Megszámolni se lehet, hogy hány olyan anyagot forgalmaznak, melyekről azt állítják, hogy a talajba juttatva olyan folyamatokat generálnak, melyektől a növények egészségesek, szép nagyok lesznek, bő terméssel és kiváló beltartalommal, íz világgal, úgy hogy nem kell műtrágyáznunk, tápoldatoznunk. Ezekben a szerekben van is ráció, lehetőség, mivel zömében olyan mikroorganizmus koncentrációk, melyeket a talaj természetes állapotukban is bőségesen tartalmaz. Ott vannak a mi talajunkban is, vagy legalábbis egykor ott voltak. Ma már, vagy kipusztultak, vagy annyira lecsökkent a számuk, hogy komoly hatást nem tudnak kifejteni. Megvan annak az oka, hogy mitől következett be a pusztulásuk, de erről egy későbbi cikkben fogok írni. Címszavakban csak annyit, hogy ilyen ok lehet a talaj pH változása, levegőtlensége, állandó forgatása (ásás), szerves anyagok hiánya. Ezek az élő szervezetek a talajban elérik, hogy a szerves anyagok olyan formába kerüljenek, melyeket a növények fel tudnak venni. Ezt többféleképpen képesek elérni, a két legfontosabb:

• felvehető formára bontják, alakítják a szerves,- ásványi anyagokat, ezt táplálkozásuk során teszik,
• kötődnek a növényhez, többnyire a gyökérhez és elősegítik a felvételt.

Ahhoz, hogy eredményesen tudjanak dolgozni ezek a hasznos talajlakók:

• szükségük van olyan anyagokra, amiket át tudnak alakítani, mivel maguk is ezekből az anyagokból élnek, ezért egyszerűen úgy is fogalmazhatnék, hogy kaja kell nekik,
• másrészt olyan külső körülmények kellenek, amelyben élni tudnak (pH, víz, hő, levegő, tápanyag, fény, társak).

Akkor most kérdezzük meg, hogy az én talajomból mért hiányoznak ezek a mikroorganizmusok?

Nyílván azért, mert valami nem volt meg a számukra, ezért kipusztultak, vagy kritikusan lecsökkent a számuk.

Mi történik, ha ilyen talajba mesterséges úton bejuttatom őket?

Természetesen ugyanarra a sorsra jutnak, mint az elődök. Elpusztulnak. Hiába vesszük hát drága pénzen és nyomjuk be a talajba őket, ha előtte nem teremtjük meg számukra az életfeltételeket. Képzeljük el, ha olyan mikroorganizmus szert adunk a talajba, amely az ott található szerves anyagból készít felvehető tápanyagot, de a talajban nincs, vagy kevés az átalakítható szerves anyag, akkor vajon mi értelme az egésznek? Lesz látható eredménye? Szoktak bennünket tájékoztatni az ilyen szereket forgalmazók, hogy mik lehetnek a termékük buktatói? Egy fenét. Számukra a pénz a lényeg.

A biológia szemléletű kertészkedés nem egy fura valami. A természet egyszer már kitalálta, nekünk nem kell mást tenni csak újból felfedezni, és alkalmazni a saját adottságaink mellett.

Biokert az alapok

BIO, BIOKERT, ÖKOKERT, MÉRGEK NÉLKÜL, TERMÉSZETKÖZELI KERT, MINIMÁL KERT, PERMAKULTÚRA

és lehetne sorolni tovább azokat a gyűjtőfogalmakat, amelyek az egészséges élelem előállítására utalnak. A legújabb ilyen fogalom a permakultúra, ami ugyan nem teljesen a biokert, de erősen arra hajaz. Biokert és a lusták kertjének az ötvözete.

Bármennyi fogalmat is alkossunk a lényeg mindig ugyanaz; megpróbálni előállítani olyan zöldséget, gyümölcsöt, fűszert, gyógynövényt, vagy éppen húst, amely nem tartalmaz az emberi szervezetre káros anyagot, amely olyan összetevőkből áll, mely az emberi egészséget előmozdítja, megőrzi, erősíti.

Réges-rég tulajdonképpen csak ilyen kert létezett, aztán ettől a kerttől egyre csak távolodtunk, olyannyira, hogy ma már a növénytermesztéshez nem kell kert, talaj, az állattenyésztéshez nem kell udvar, hagyományos eleség. Ennek aztán meg lett az eredménye. Olyan gyalázatos dolgokat eszünk élelmiszer címszó alatt, hogy őseink gyomra, egészsége pár nap alatt kifeküdt volna. A szervezetünk némelyest megpróbál alkalmazkodni, de ne higgyük, hogy nyerhetünk ebben a csatában. Nem véletlen ez a sok civilizációs betegség. A régi jól bevált praktikák feledésbe merültek, ma már csak nagyapáink, vagy nagyanyáink jelzővel utalunk rájuk. A kertészkedés környezete, és az ahhoz szükséges adottságok (mint pl. a kert mérete, vagy egyáltalán léte), olyan mértékben változtak, hogy az eleink tudását már egy az egyben képtelenség átvenni, alkalmazni. Sok esetben szükségszerű azokat felülbírálni, módosítani. Hogy csak egy példát említsek ilyen a vetésforgó, amit a mai mini kertekben értelmetlenség használni.

Nem csoda, ha egyre többen a régi kerttípusok felé fordulunk, megpróbálunk visszatérni a biokertészkedéshez. Sajnos a pénz észrevette ezt az egyre népszerűbb irányzatot, és elkezdte gyártani hozzá a sok-sok felesleges lomot, melyet drága pénzért kínál. Természetesen minden termékhez hihetetlen meggyőző szakmai vizsgálatokkal alátámasztott ajánlásokat, és a lelküket eladni képes „neves szakemberek” támogatását mellékelik. Elismerem, hogy nehéz ellenállni, pláne azoknak, akik kevés elméleti ismerettel rendelkeznek a kertészkedés terén. Sajnálatos módon nagyon eredményesek az eladásokban. Mára a bio piac komoly forgalommal büszkélkedhet, ezt jelzi a nap, mint nap megjelenő új termékek is. Remélem, együtt tudunk ezen változtatni.

A közérthetőség kedvéért a későbbiekben a fenti sok fogalom közül többnyire a BIOKERT -et fogom használni.

Egy biokert régen nem ment csodaszámba, és nem volt bonyolult a megvalósítása sem. Ma ez nem mondható el. Ma, aki biokertet lát az ne higgyen a szemének. Már-már szinte csodát lát, és mint tudjuk a csodák nem mindennapi jelenségek, ezért csodát elérni nem könnyű. A környezetünket oly mértékben elszennyeztük, hogy képtelenek vagyunk előle elmenekülni. Az utcára sem kell kilépnünk ahhoz, hogy ártalmas hatások érjenek bennünket. Ezek alól a kertünket sem tudjuk kivonni, nem tudjuk elbújtatni, még ha véd ernyőt húznánk fölé, akkor is beszivárogna némely káros hatás. Azonban nem szabad feladni. Erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy ezeket a káros hatásokat részben megelőzzük, részben pedig a hatásukat kiküszöböljük. Vannak erre megoldások, melyek a blogban elő fognak jönni. Minden egyes lépésünkkel egyre közelebb kerülünk a csodához, amit persze elérni nem fogunk.

Cikkeimmel próbálok segíteni a biokertészkedsében.

Mángold

A libatopfélék családjába tartozó kétéves növény. Az első évben fás karógyökeret (répatestet), és lombozatot, a második évben magszárat fejleszt, és magot érlel, majd a növény elhal.

 

Elsősorban Nyugat- Európában és Észak-Amerikában népszerű, de ott is csak kisebb felületen termesztett répaféle. Milyen érdekes, hogy a répafélékhez soroljuk, amikor tulajdonképpen a gyökerét nem is nagyon ismerjük, szinte kizárólag csak a levelét fogyasztjuk, ritkán a levélszárat. Elterjedőben van a színes levélszárú fajtái, melyeknek, már a levélnyelét is fogyasztjuk, elsősorban salátákba. A régi görögök mind a lombozatát, mind répatestét fogyasztották. Termesztésének kezdete az i. e. negyedik évszázadra vezethető vissza, tehát egyáltalán nem tekinthető újdonságnak. Mégis nagyon sokan nem ismerik ezt a nagyon finom és nagyon egészséges zöldségfélét.

A mángold nagyon sok hasznos anyagot tartalmaz. Jelentős mennyiségű ballasztanyaga a bélnyálkahártya és a bélflóra legjobb segítője. A ballasztanyag tulajdonképpen cellulózból felépülő növényi rostokat takar, melyek megkötnek bizonyos zsíranyagokat és mérgeket a bélben, felgyorsítják a bél mozgását, megszüntetik a székrekedést, a bél faláról kíméletes módon lehámozzák az oda lerakódott felesleges bélsárt.

Találunk benne szerves savakat almasavat, borsavat és oxálsavat. Ez utóbbi kevésbé előnyös tulajdonsága, ugyanis az oxálsav a bélben a kalciummal összekapcsolódva oldhatatlan vegyületet alkot, így elvonja a szervezettől a kalciumot, csökkenti annak felszívódását. De aggodalomra semmi ok. Ahhoz, hogy ez mérhető problémát okozzon, igen nagy mennyiségben kellene fogyasztanunk belőle nyersen.

Kalciumot, C-vitamint, vas, B1, B2 vitamint, karotint, fehérjét, nyerscukrot, és pektint is bőségesen tartalmaz. Ezek mindegyike nagyon fontos alkotóelem.

Minél sötétebb zöld a levél, annál több béta-karotint tartalmaz, ami nem más, mint az A-provitamin. Amíg szinte minden más tápanyag csak sejtfelszín közelében lévő receptorokon át juthat be a sejtbe, addig a zsírokban oldódó A-vitamin akadály nélkül, a sejt védőhártyáján áthatolva jut a sejtmaghoz. ott aztán felébreszti a sejt életerejét.

A mángoldnak nagyon sok gyógyító hatást tulajdonítanak ezek:

• az agyat és az idegrendszert serkenti, életerőt ad,
• csökkenti az idegességet, fáradtságot,
• méregteleníti a beleket,
• csökkenti a vérzsírszintet,
• erősíti az immunrendszert,
• erősíti, javítja az izmok és a szív munkáját,
• védi a nyálkahártyát,
• erősíti a csontokat és a fogakat,
• fokozza a vérképzést, és a sejtlégzést,
• növeli a mentális frriseséget,
• aktiválja a hormontermelést.

A mángold összetett szénhidrátjai kitűnő glükózforrás az emberi szervezetnek. Hatása sokkal hosszabb, mint a cukroké. A szervezetet sokáig aktívan, tartja, ellátja energiával.

Fogyasztható nyersen önmagában, de saláták kitűnő alkotói. Készíthetünk belőle rakott ételeket, és főzelékeket. Nekem a mángoldból készített főzelék sokkal ízletesebb, mint a spenót. Főzelékének ízvilága a spenótéra hasonlít, csak itt az ízek teltebbek, élvezhetőbbek. Nyersen kicsit vadító íze van. A házi kertben bio úton termesztettek íze erősebb, a torkon kissé maró, kesernyés utóízzel. Szendvicsekbe saláta helyett nagyon finom. Színes levélnyelű és levéllemezű fajtái egy-egy salátát impozánssá tud tenni.

 

Termesztés szempontjából nem igényes. hazánkban bárhol megterem. legjobb számára a mély rétegű, jó vízgazdálkodású talaj, de tápanyagban szegényebb talajokon is megterem. Savanyú talajt nem szereti. Árnyékot nem tűri, ott rosszul fejlődik, beltartalmi értékei nem alakulnak ki. Öntözést igényel, széles levelei nagyon sokat párologtatnak.  Csírázása 8 celsius fok felett indul meg, ezért túl korán, és túl későn sem érdemes vetni. Tavaszi vetésből már szedhető, nyár végi vetéssel, pedig csak október környékén szüretelhetünk. Leveleit egész nyáron át folyamatosan szedhetjük. ősszel vetve a következő évi magszárba szökés előtt is többször tudjuk szedni, így nagyon korán tavasszal a spenóttal és a korai salátákkal együtt.

 

Az első, és a kezdet.

Örömmel tapasztalom, hogy egyre többünk életében töltenek be fontos szerepet a növények. A növények jelentőségének felértékelődése sajnos szomorú események összefüggő, vagy össze nem függő láncolata miatt emelkedik:

• gyakori élelmiszerbotrányok,
• stresszes hétköznapok,
• szennyezet környezet,
• növényzet kiszorulása az ember életteréből,
• élelmiszer drágulás.

Nem csoda hát, ha sokan ismét keressük a növények közelségét.

A növény:

• szép,
• hasznos,
• jó illatú,
• finom,
• gyógyít,
• táplál,
• nyugtat,
• hasznos elfoglaltságot ad,
• mindenkor hű társunk,
• persze néha vigyázni kell vele.

Ma már szinte nem kell lemondani senkinek sem a növényről. Részben azért, mert a növénynemesítés és szelekció eredményeként olyan növények jöttek létre, melyek még a mostoha körülményeket is kibírják. Tűző naptól a mély árnyékig, hatalmas kerttől a szűk erkélyig, szabad területtől a szobák mélyéig szinte bárhol lehet növényt tartani. Persze nem alkuk nélkül.

Ebben a blogban segítséget szeretnék nyújtani mindenkinek, aki szeretne minél közelebbi kapcsolatba kerülni a növényekkel. Készítsen akár díszkertet, vagy zöldségest erkélyen, vagy kertben. Gondolkodjon rövid távon, vagy hosszútávon.

A jövőben megjelenő cikkeimmel igyekszem segíteni a kertészkedőknek. Remélem kérdésekkel, észrevételekkel mindig abba az irányba terelnek, amik közérdeklődésre tartanak számot. A cikkekkel, válaszokkal mindig megpróbálok hű maradni a Biokert szemlélethez, amit én természet közeli kertészkedésnek hívok. Amennyiben lehetséges még erősíteni is fogom ezt az eszmét.

Üdvözlettel:

Kertember